- Miklós Hajnal
- Nyújtózkodom a hegyek felé. Ott jó pihenni. Titokzatos világ. Hogyan tudnék egyensúlyban maradni a betonon? Igen, lehet, hogy csak erről van szó…belemerülni a patakcsobogás csendjébe, füvet harapni, fává válni. Te mit keresel itt? A fák engednek. Figyelmesek. Széltelen csendjük megértő. A képek határtalan gazdagságán; a színek és a formák birodalmán túl…hallgat az erdő. És indulni kell. Itt hagylak te gyönyörű hely. Látlak-e még újra? Minden lépésem egy kép, amelyik imbolyog, mintha a föld remegne és van amelyik gyökeret ereszt.